Az ultrahangos vízmérők hanghullámokat küldenek a csövekbe, két, egymással szemben elhelyezett érzékelő segítségével. A víz áramlási sebességét úgy határozzák meg, hogy összehasonlítják az időt, ameddig a hangimpulzusok lefelé haladnak a csőben, illetve visszafelé jönnek felfelé. Miért jó ez a módszer? Az időkülönbség mérése független a cső anyagától és attól is, hogy milyen kémiai anyagok lehetnek a vízben. Mivel teljesen nincsenek mozgó alkatrészek, ezek a mérők nem szenvednek mechanikai hibáktól, mint a régebbi modellek. Pontosak maradnak akkor is, ha a víz tele van üledékkel vagy turbulenciaproblémákkal, ráadásul sokkal kisebb nyomáscsökkenést okoznak a rendszerben. És mivel az érzékelők a cső külső oldalán helyezkednek el, nincs kalibrációs probléma kialakulásának kockázata az idő múlásával, ahogy az előfordulhat a hagyományos mérők belső alkatrészeinek elöregedésével.
A vízáramlást mechanikus mérők mérik olyan elemek segítségével, mint turbinák, dugattyúk vagy forgó lapátkerék-rendszerek, amelyek reagálnak a víz áramlására. A probléma forrása az egymáshoz dörzsölődő alkatrészek közötti súrlódásból származó gördülési ellenállás, amely csökkenti a mérő érzékenységét, különösen nagyon kis mennyiségű vízáramlás esetén, például a maximális teljesítmény körülbelül 5%-ánál. Hónapok és évek során ásványi lerakódások halmozódnak fel ezekben az eszközökben, főleg kemény vízzel rendelkező területeken. Ez a lerakódás lassan rombolja a pontosságot, és ilyen területeken évente körülbelül 2–4 százalékos eltérést okozhat. Egyes gyártók ezt a problémát próbálják megoldani nagyobb belső terek kialakításával a ellenállás csökkentése érdekében, ám ez a módszer gyakran rontja a működést alacsony vízáramlás esetén.
Ami valóban megkülönbözteti ezeket a kettőt, az az áramlás mérésére alkalmazott módszerük. Az ultrahangos mérők akkor működnek, amikor megnézik, mennyi idő alatt haladnak át a hanghullámok a folyadékon, minden mozgó alkatrész nélkül. A mechanikus mérők ettől eltérőek, hiszen tényleges mozgásra építenek, amikor a folyadék belső alkatrészeket forgat. Az ultrahangos rendszerek szilárdtest tervezése azt jelenti, hogy nem szenvednek azoktól az idegesítő 0,5 és 1,5 százalékos energia veszteségektől, amelyeket a hagyományos fogaskerekes mechanikus regisztereknél látunk. Ez pedig nagy különbséget jelent a pontosság szempontjából is. A legtöbb ultrahangos mérő körülbelül plusz-mínusz 1 százalékos pontosságot ér el, míg a mechanikusok általában 2–3 százalékkal térnek el. Ez különösen fontos, ha városi vízhálózatokban és egyéb közműalkalmazásokban előforduló, állandóan változó, ingadozó áramlással van dolgunk.
A time-of-flight technológia lehetővé teszi az ultrahangos mérők számára, hogy olyan alacsony áramlási sebességet is észleljenek, mint 0,02 liter percenként —ami egy lassú csepegéssel egyenértékű. Mivel a sebességet közvetlenül mérik, nem pedig forgó alkatrészekből következtetnek rá, ezek a mérők akár a maximális áramlási kapacitásuk 1/100-ánál is megtartják a 98,5%-os pontosságot (International Water Association, 2023).
A mechanikus lapátkeréknek vízsebességre van szüksége 0,5–1 m/s ahhoz, hogy leküzdje a belső ellenállást, ami azt jelenti, hogy a kisebb szivárgások gyakran észrevétlenül maradnak. A hét évnél idősebb lakásmérőknél a kis áramlási események 18–34%-a kimarad. Ez a tehetetlenség lehetővé teszi, hogy a szivárgások átlagosan 74 nappal tovább fennálljanak, évente körülbelül 9000 liter vizet pazarolva el háztartásonként.
Egy 14 hónapos próbaidőszak során 2300 háztartásban kiderült, hogy az ultrahangos mérők csökkentették a bejelentetlen vízveszteséget 42%-kal a mechanikus mérőkkel összehasonlítva. A szivárgásokat átlagosan 22 nappal korábban azonosították, ami igazolja a jobb alacsony áramlási sebesség-nyomon követés gyakorlati előnyét valós alkalmazásokban.
A napi üzemeltetés fokozatos kopást okoz a mechanikus mérőkben, ahol a súrlódás évente 0,03–0,12 mm-es mértékben horzsolja le az impulzorturbinákat és fogaskerekeket a közműhálózatokban (Water Infrastructure Journal, 2022). Az üledék felgyorsítja ezt a károsodást, míg a ásványi lerakódások torzítják az áramlási utakat. Ezek a tényezők hozzájárulnak az évenkénti 2–5%-os halmozódó mérési hibákhoz, amelyek általában csak újra-kalibráláskor kerülnek javításra.
Az ultrahangos mérők nem kontaktus mérést használnak, amely a hanghullámok terjedési idején alapul, így nincs szükség fogaskerekekre, csapágyakra és tömítésekre. A digitális jelfeldolgozás kompenzálja a változásokat, például a csövek ásványosodását, és így ±1% pontosság marad fenn hosszú élettartam során. Terepi tanulmányok szerint a teljesítmény stabil marad 15 év felett is (Smart Water Networks Consortium, 2023).
Egy 12 000 ultrahangos mérőt vizsgáló audit Ámoszterdamban azt mutatta, hogy a mérők 98%-a nyolc év után is a gyári kalibráción belül maradt. Csak 0,7%-hoz kellett 2%-nál nagyobb korrekciót alkalmazni – ez jelentősen jobb, mint a hálózatban ugyanott alkalmazott mechanikus mérők esetében, ahol az éves pontosságvesztés 3–8% volt a részecskék okozta kopás miatt.
A ismert pontatlanságok ellenére az észak-amerikai közművek 43%-a továbbra is mechanikus mérőket használ, a cserék költségét 180–400 USD közé becsülve egységenként (AWWA Pénzügyi Felmérés, 2023). Számos szolgáltató túllépi a 10 éves újrahibajelzési intervallumot, így csupán a pontosság 60–70%-át képesek visszaszerezni. Ez a költségkímélő megközelítés közepes méretű városokban akár 240 000 USD éves bevételkiesést is eredményezhet 10 000 bekötésenként.
A fejlett jelfeldolgozásnak köszönhetően az ultrahangos mérők ±1,5% pontosságot tartanak fenn széles tartományban – 0,05 m³/h-tól 15 m³/h-ig – még akkor is, miután 100 m³ szimulált fogyasztásnak és 200 hirtelen indítási-leállítási ciklusnak voltak kitéve. Ez a linearitás kiküszöböli a mechanikus konstrukciókhoz kapcsolódó „áramlási arány” korlátokat, így megbízható mérést biztosít az áramlás változékonyságától függetlenül.
Az International Water Association szabványai szerint a mechanikus mérők turbulens áramlási körülmények között 8–12%-kal térhetnek el. Az ívek, résnyire zárt szelepek vagy a lerakódások által okozott szabálytalan áramlási profilok megzavarják az impeller egyenletes forgását, ami váltakozó áramláskor alacsonyabb, míg stabil, nagy áramlási sebesség esetén magasabb nyilvántartáshoz vezet.
Szingapúr nemzeti vízügynöksége felmérte a mérők teljesítményét olyan magas épületekben, ahol változó ütemezésű szivattyúkat használnak. Az ultrahangos mérők 4,7%-kal jobb pontosságot értek el a mechanikus mérőkhöz képest, és a kisebb szivárgások 92%-át (óránként 2 liter alatti) észlelték. Ezzel szemben a mechanikus mérők a jelenségek 63%-át elmulasztották a rotációs tehetetlenség miatt.
Az ultrahangos mérők folyamatos digitális impulzusokat bocsátanak ki, amelyek jól működnek az okos infrastruktúra-rendszerekkel, lehetővé téve az adatok azonnali eljutását a közművek irányítópultjaira. Ennek a funkcióknak köszönhetően azonnali szivárgásérzékelés és alapos felhasználás-nyomon követés valósítható meg, ami jelentősen csökkentheti az üzemeltetési költségeket. Egyes tanulmányok szerint a Nemzetközi Vízügyi Társaság 2023-as kutatása alapján körülbelül 23%-os megtakarítás érhető el a hagyományos kézi leolvasási módszerekhez képest. Ezeket a mérőket az előbbi mechanikus típusoktól az különbözteti meg, hogy állapotában szilárdak. Nem szenvednek jelzési problémáktól, amelyek kopásból vagy idővel bekövetkező elhasználódásból eredhetnek, mivel nincsenek mozgó alkatrészek, amelyek idővel romlani tudnának.
Bár kezdetben drágábbak, az ultrahangos mérők alacsonyabb teljes tulajdonlási költségeket kínálnak 5–7 éven belül a csökkent karbantartási igény és a javított számlázási pontosság miatt.
Költségtényező | Ultrahangos mérő | Mechanikus mérő |
---|---|---|
Kezdeti vásárlás | $220–$290 | $90–$150 |
Éves karbantartás | 12–18 USD | $45–$60 |
Pontosságvesztés (5. év) | < ±1% | ±4–7% |
10 éves összesen | $340–$470 | $600–$900 |
A szilárdtest felépítés elkerüli a hibás működést, amelyet a lerakódások vagy korrózió okozhat, ezzel csökkentve a hosszú távú költségeket városi tesztek szerint 38–42%-kal.
Amikor Philadelphia 2020-ban elkezdte az ultrahangos vízmérők telepítését az egész városban, a következő három év alatt sikerült majdnem 18%-kal csökkenteni az elveszett víz mennyiségét. Mi tette ennyire hatékonyá ezeket a mérőket? Képesek voltak kimutatni rendkívül kis méretű szivárgásokat is, amelyek annyira halványak voltak, hogy a hagyományos berendezések nem tudták észlelni a percenként fél liter alatti veszteségeket. Ez segített rengeteg rejtett problémát felfedezni a régi csövekben, a város különböző kerületeiben, és évente körülbelül 2,7 millió dollár megtakarítást eredményezett pusztán az eddig észrevétlenül pazarolt víz javításával. Az eredmények bemutatják, miért gazdaságilag ésszerű befektetni a fejlettebb mérőtechnológiákba. A városok így nem kell, hogy addig várjanak, amíg komoly javítások válnak elkerülhetetlenné, hanem előre megtakaríthatnak, miközben továbbra is hatékonyan működtethetik vízhálózataikat.
Az ultrahangos vízmérők méréshez hanghullámokat használnak, így nincsenek mozgó alkatrészek. Ez pontosabb mérést, kevesebb karbantartást és hosszabb élettartamot eredményez a mechanikus mérőkkel összehasonlítva.
Az ultrahangos mérők nagyon alacsony vízáramlást is képesek detektálni, mivel rendkívül pontosan mérnek, így ideálisak olyan szivárgások azonosítására, amelyeket a mechanikus mérők gyakran nem jeleznek.
A mechanikus mérők mozgó alkatrészekre, például turbinákra támaszkodnak. Idővel ezek az alkatrészek elhasználódnak, ásványi lerakódások halmozódnak fel rajtuk, és súrlódás lép fel, ami mind csökkenti a pontosságot.
Igen, 5–7 év alatt az ultrahangos mérők gazdaságosabbak, mivel csökkentik a karbantartási költségeket és javítják a számlázás pontosságát.