Az ultrahangos vízmérők magas frekvenciájú hanghullámokat bocsátanak ki, amelyek szögben haladnak át a csövön. Ezek az eszközök két részből állnak, amelyek felváltva küldenek jeleket mindkét irányba a vízen keresztül. A korábbi év eleji áramlásmérési technológiával kapcsolatos tanulmányok szerint ez a jel terjedési idejének mérési módszere tiszta víz esetén körülbelül plusz-mínusz fél százalékos pontossággal nyújt megbízható eredményt. Az ilyen mérők és a hagyományos mechanikus vízmérők közötti különbség az, hogy ezek egyáltalán nem érintkeznek a vízzel. Ehelyett a hanghullámok közvetlenül áthaladnak a folyadékon, miközben speciális érzékelők pontosan rögzítik, hogy milyen gyorsan mozognak előre-hátra ezek a jelek.
A hőmérsékletmérők működése azon alapul, hogy mennyi időbe telik az ultrahangos impulzusoknak az áramlással szemben és az áramlás irányában történő megtevése. Vegyünk példaként egy körülbelül 10 méter per másodperc sebességű áramlást, amelyet már gyakorlatban is tapasztaltunk. Az ellentétes irányban küldött jelek érkezési ideje közti különbség általában körülbelül 30 nanomásodperces eltérést mutat. A modern berendezések kifinomult algoritmusokat használnak ezeknek a jelentéktelen különbségeknek a felerősítésére, így pontosan kiszámíthatják a sebességet, akár 0,03 m/s-ig lemenő áramlási sebességeknél is, ami elég lenyűgöző, ha jobban belegondolunk. Ami ezt a módszert kiemeli, az az, hogy gyakorlatilag nem befolyásolja a víz viszkozitása vagy az sem, ha a hőmérséklet meghaladja az 50 °C-ot, ahogyan azt a Ponemon 2023-as kutatása is igazolta. Mechanikus eszközök általában nehezen boldogulnak ilyen körülmények között, míg az ultrahangos módszerek napról napra megbízható eredményeket szolgáltatnak a helyszíni telepítések során.
Az ultrahangos mérők ±1%-os pontossága abból fakad, hogy a térfogatáram közvetlenül arányos a terjedési idők különbségével. Ipari tesztek kimutatták, hogy amikor a késleltetési idők között körülbelül 2% a különbség, az általában kb. 0,75 m/s sebességváltozást jelent olyan csövekben, amelyek átmérője 15 mm-től kezdve egészen 600 mm-ig terjedhet. A prémium modellek általában négy és nyolc közötti mérési útvonallal rendelkeznek, ami segít kiegyenlíteni az esetleges turbulencia okozta problémákat. Mivel ezek az eszközök mechanikus alkatrészek helyett szilárdtest elektronikát használnak, nem kell fogaskerék kopás miatt aggódni. Ezek a tulajdonságok együttesen magyarázzák, hogy miért képesek ezek a mérők több mint egy évtizeden át fenntartani pontosságukat a legtöbb alkalmazásban.
Az ultrahangos vízmérők kiválóan alkalmasak a kis áramlási sebességek érzékelésére, mivel működésük során nincsenek mozgó alkatrészek bennük. A mechanikus mérők itt jelentősen gyengébb teljesítményt nyújtanak, mivel először le kell győzniük a belső ellenállásokat. Tapasztalatunk szerint ezek a mechanikus mérők az 5–20 százalékát is elmulasztják annak, ami valójában átáramlik, amikor kis mennyiségű vízről van szó. A probléma tovább súlyosbodik, mivel például a dugattyúknak vagy turbináknak időbe telik, mire megfelelően beindulnak. Az ultrahangos típusoknak viszont nincs ilyen problémájuk. Azonnal érzékelik az áramlást, néha akár 0,03 méter per másodperces sebességgel is. Ez azt jelenti, hogy nincs kellemetlen halott zóna, ahol semmi sem látszik, amíg minden fel nem melegszik – pontosan ez történik a régebbi mechanikus rendszereknél.
| Mérési szempont | Hangsugaras mérők | Mechanikus órák |
|---|---|---|
| Alacsony áramlási pontosság | ±1% | ±5–20% (romló) |
| Érzékelhető minimális áramlás | 0,01 L/perc | 0,5 L/perc |
A legutóbbi ipari tanulmányok megerősítik, hogy az ultrahangos vízmérők ± 1% pontosság teljes működési tartományukban, beleértve a lakóhelyeken vagy kereskedelmi környezetben gyakori, időközönként alacsony áramlású állapotokat is. A mechanikai alternatívák, miközben a telepítésnél ± 1% pontosságot érnek el, 23 év alatt ± 5 20% -ra romlanak, mivel a szilárdállapotú ultrahangos tervezésekben megszüntetett kopás problémája van.
A mechanikus mérők a komponensek romlásával elveszítik a kalibrálási érzékenységüket, így a víz megkerülheti a kopott tömítőket vagy csapkocsikat. Ez a regisztráció hiányában felhalmozott hibákat eredményez. 1215% évente az öregedő rendszerek esetében (2024-es áramlási technológia-jelentés). Az ultrahangmérők teljesen elkerülhetik ezeket a csapdákat, amint azt független pontossági referenciaértékek igazolják, amelyek 10 éves élettartam alatt < 1%-os eltéréssel mutatják.
Az ultrahangos vízmérők hosszú távon is megtartják pontosságukat, mivel nem rendelkeznek olyan mechanikus alkatrészekkel, amelyek idővel tönkremennek. A hagyományos modellek fogaskerekekre, forgó turbinákra vagy mozgó dugattyúkra építenek, amelyek végül elhasználódnak a folyamatos súrlódástól. Az International Water Association (Nemzetközi Vízügyi Társaság) kutatásai szerint ezek az újabb, nem mechanikus mérők kb. 15 évig vagy annál tovább is képesek megőrizni kb. 1,5%-os pontosságukat. Ez körülbelül háromszor hosszabb, mint a hagyományos membrános mérők élettartama hasonló körülmények között. Ennek a tartósságnak az oka? Az ultrahangos technológia a vízáramlást úgy méri, hogy a komponensek között nincs fizikai érintkezés. Ez azt jelenti, hogy nincs korrózió, ásványi lerakódások felhalmozódása vagy szennyeződések beakadása a rendszerbe, mint ami gyakran előfordul a mechanikus mérőknél.
Ezek a mérők akkor működnek, amikor ultrahangos hullámokat küldenek át a csövek falán, ahelyett hogy magát az áramlást zavarnák meg, így hosszú távon is pontosak maradnak a mérések. A régi iskolájú lapátkeretes mérők valójában problémákat okoznak a rendszerben. Turbulenciát keltenek, és a nyomást körülbelül 2,1 PSI-vel csökkentik, amit a mérnökök tanulmányaik során tapasztaltak. Ez zavarja a víz mozgását a csövekben, és idővel egyre kevésbé megbízhatóvá teszi az eredményeket. Az ultrahangos technológia simán tartja az áramlást, anélkül, hogy megzavarná a víz természetes mozgását. Még a legkisebb áramlási irányváltozásokat is érzékeli, akár 0,02 liter per perces pontossággal is. Emellett van egy másik előnye is, amiről keveset beszélnek, de a vízvezeték-szerelők jól ismerik: mivel semmi nem ér közvetlenül a vízhez, nincs annak a kockázata, hogy alkatrészek lebomlanak vagy vegyi anyagok kerülnek a ivóvíz ellátásba. Egyedül ez már indokolttá teszi fontolóra vételüket minden komoly telepítésnél.
Az ultrahangos vízmérők a folyadékon keresztül haladó hanghullámok viselkedését vizsgálják, amely nagymértékben függ magának a víznek a tényleges tulajdonságaitól. Amikor a hőmérséklet változik, ez befolyásolja a hang sebességét a vízben – kutatások szerint körülbelül 2 méter per másodperc Celsius-fokonként, ahogy azt a Coltraco 2023-ban közölte. Ezért ezeknek a mérőknek speciális belső korrekciókra van szükségük ahhoz, hogy idővel is pontosak maradjanak. A folyadék vastagsága és súlya is jelentős szerepet játszik. Például ipari hűtőfolyadékok vagy sótalanított tengervíz esetén akár kisebb eltérések is gondot okozhatnak a normál ivóvízhez képest. Megfelelő kalibráció nélkül a mérések pontatlansága elérheti az ötödfoktól majdnem 1,2 százalékig terjedő tartományt, ami valós alkalmazásokban gyorsan felhalmozódhat.
A gyakorlati alkalmazások során a mérnökök gyakran olyan kaotikus áramlási körülményekkel néznek szembe, amelyek nem ideálisak. Már az apró légbuborékok is, akár csak az össztérfogat 5%-a, torzíthatják az ultrahangos méréseket, mivel szétszórják az impulzusokat, és így bosszantó hézagokat okoznak az adatgyűjtésben. A nagyobb részecskék, például a 100 mikronnál nagyobbak – ami városi vízhálózatokban meglehetősen tipikus – szintén problémát jelentenek, hiszen ezek is visszaverik a jeleket. Eközben a felfüggesztett állapotban lévő agyagreszecskék vagy algák fokozatosan csökkentik a jel erősségét. Egy 2025-ben megjelent tanulmány a Frontiers in Environmental Science folyóiratban érdekes eredményt tárt fel ezzel kapcsolatban: amikor a víz zavarossága meghaladja az 50 NTU értéket, az ultrahangos mérések pontossága 18–22 százalékkal csökken, különösen akkor, ha torkolati területeken mérik az árapályt.
A gyártók általában azokról a laboratóriumi eredményekről beszélnek, amelyek ±1% pontosságot mutatnak, de amikor ezek az eszközök ténylegesen működnek a gyakorlatban, akkor folyamatosan stabil folyadéktulajdonságokra van szükség az egész rendszerben – ami valójában ritkán fordul elő a mindennapi körülmények között. A hőmérséklet ingadozása különböző évszakokban, az idővel felhalmozódó lerakódás a csövek belsejében, valamint a szennyezőanyag-tartalom hirtelen növekedése miatt ezeket a rendszereket legalább három havonta ellenőrizni kell. Az újabb modellek speciális modulokkal vannak felszerelve, amelyek egyszerre több változót is kezelnek, így automatikusan korrigálják például a sűrűségváltozásokat (±5%) és a viszkozitási ingadozásokat (legfeljebb ±20%). Ezek a fejlesztések segítenek majdnem a két harmadát lezárni annak az eltérésnek, amely a kontrollált környezetben tökéletesen működő és a valós, ipari körülmények között ténylegesen teljesítő rendszerek között fennáll.
Az ultrahangos vízmérőknek szüksége van 10 csőátmérőnyi egyenes szakaszra az áramlás irányában felfelé és 5 átmérőnyire lefelé a réteges áramlási viszonyok kialakításához, amelyek pontos mérésekhez elengedhetetlenek. A tengelyferdeség örvényeket okoz, amelyek torzítják az ultrahangos jel útvonalát, és a gyakorlati tesztek 14%-os mérési hibákat mutattak turbulens áramlás esetén. A kritikus telepítési gyakorlatok közé tartozik:
A gyártó által ajánlott szenzortávolság betartása biztosítja az időmérési értékek konzisztenciáját minden áramlási sebesség esetén.
A nyomásváltozások meghaladása ±15 psi elég ahhoz, hogy megváltoztassa a víz sűrűségét, és okozzon 1,2% térfogati hibát az ultrahangos mérésekben. A szerelőknek a következőket kell tenniük:
Egy 2023-as, 1200 közműszerelést vizsgáló térbeli tanulmány kimutatta, hogy a megfelelően kalibrált ultrahangos mérők megtartották 98,7%-os kezdeti pontosság azonos feltételek mellett öt év után — felülmúlva a mechanikus vízmérőket 3.2%ez bemutatja, hogyan őrzi meg az optimalizált telepítés a szilárdtest technológia előnyeit.
Az ultrahangos vízmérők magas frekvenciás hanghullámokat küldenek a csőben átlós irányban. Két alkatrész felváltva küld jeleket mindkét irányban a vízen keresztül, és a jel terjedési idejét használja a folyás mérésére.
Az ultrahangos mérők magas pontosságot tartanak fenn, általában ±1%, még nehéz körülmények között is, míg a mechanikus mérők idővel romlanak, évente akár 12–15%-kal növelve a hibaszázalékot.
Nem, az ultrahangos mérők mozgó alkatrészek nélkül készülnek, ami csökkenti a kopást, meghosszabbítja élettartamukat, és minimálisra csökkenti a korrózió és mechanikai hiba kockázatát.
A hőmérséklet, a nyomásváltozások és a részecskék hatással lehetnek az ultrahangos leolvasásokra. A modern ultrahangos mérők speciális moduljai segítenek korrigálni a viszkozitás és a sűrűség változásait, hogy pontos méréseket biztosítsanak.